La guerra di Piero (1964)

"Dormi sepolto in un campo di grano
non è la rosa non è il tulipano
che ti fan veglia dall'ombra dei fossi
ma son mille papaveri rossi 

lungo le sponde del mio torrente
voglio che scendano i lucci argentati
non più i cadaveri dei soldati
portati in braccio dalla corrente 

così dicevi ed era inverno
e come gli altri verso l'inferno
te ne vai triste come chi deve
il vento ti sputa in faccia la neve

fermati Piero , fermati adesso
lascia che il vento ti passi un po' addosso
dei morti in battaglia ti porti la voce
chi diede la vita ebbe in cambio una croce

ma tu no lo udisti e il tempo passava
con le stagioni a passo di giava
ed arrivasti a varcar la frontiera
in un bel giorno di primavera

e mentre marciavi con l'anima in spalle
vedesti un uomo in fondo alla valle
che aveva il tuo stesso identico umore
ma la divisa di un altro colore

sparagli Piero , sparagli ora
e dopo un colpo sparagli ancora
fino a che tu non lo vedrai esangue
cadere in terra a coprire il suo sangue

e se gli sparo in fronte o nel cuore
soltanto il tempo avrà per morire
ma il tempo a me resterà per vedere
vedere gli occhi di un uomo che muore

e mentre gli usi questa premura
quello si volta , ti vede e ha paura
ed imbraccia l'artiglieria
non ti ricambia la cortesia

cadesti in terra senza un lamento
e ti accorgesti in un solo momento
che il tempo non ti sarebbe bastato
a chiedere perdono per ogni peccato

cadesti interra senza un lamento
e ti accorgesti in un solo momento
che la tua vita finiva quel giorno
e non ci sarebbe stato un ritorno

Ninetta mia crepare di maggio
ci vuole tanto troppo coraggio
Ninetta bella dritto all'inferno
avrei preferito andarci in inverno

e mentre il grano ti stava a sentire
dentro alle mani stringevi un fucile
dentro alla bocca stringevi parole
troppo gelate per sciogliersi al sole

dormi sepolto in un campo di grano
non è la rosa non è il tulipano
che ti fan veglia dall'ombra dei fossi
ma sono mille papaveri rossi." 

Piero azèrt indul a hàborùba hogy vèget vessen a hàborùnak, majd meghal mert filozofàl a harctèren

A dal hàborù ellenes, pacifista himusszà vàlt. Olasz ballada a 60-as èvekből, a tengerentùli Bob Dylan ès Joan Baez mintàjàra. Piero egy telet àtmenetel, s mikor eljön a tavasz a hatàrhoz èr. Miközben azon gondolkozik mekkora embertelensèg a hàborù, meglàtja az ellensèg egy katonàjàt. Tudja hogy lőnie kell az èletben maradàsèrt, de nem teszi meg. ösztönös emberi szolidaritàs blokkolja, ès csak tètlenül àll, mìg a màsik lő. Az ezer piros pipacs a hàborù halottait szimbolizàlja. 

Piero hàborùja

Egy bùzamezőn alszol eltemetve

nem a ròzsa nem a tulipàn 

mi àrok àrnyèkàbòl melletted virraszt

hanem ezer piros pipacs viràga

Folyòm hosszàn  

ezüstös fènyek jöjjenek 

s többè ne katona holttest

karjàban a sodràsnak 
 

Így mondtad ès tèl volt akkor 

ès mint màsok a pokolba

ùgy mèsz el szomorùan mint akinek kell

arcodba havat köp a szèl

Állj meg Piero, àllj meg most

hagyd hogy a szèl rajtad jàrjon

harci holtaktòl hozza a hìrt

ki az èletèt adta, èrte cserèbe egy keresztet kapott 

  

De te nem hallgattad

ès az idő telt az èvszakok gyors lèpteivel

s egy szèp tavaszi napon

elèrtèl a hatàrhoz hogy àtlèpd

S mìg vàlladon cipelve lelked meneteltèl

Làttàl egy fèrfit a völgy mèlyèn

ki alkatra èppen olyan volt mint te

csak màs volt egyenruhàjànak szìne

Lőjj rà Piero, lőjj rà most

ès egy lovès utàn lőjj rà mèg 

addig mìg kivèrzetten földre hanyatlani

sajàt vèrèt lefedni nem làtod

Ha a fejère vagy a szìvère lövök 

csak annyi ideje marad hogy meghaljon

de nekem marad időm nèzni,

nèzni a szemeit egy embernek ki meghal

Ès miközben ìgy gondolkozol

az megfordul, meglàt tèged ès fèl

vàllàra tève a fegyvert

nem viszonozza szìvessèget

Egy panasz nèlkül elvàgòdtàl a földön

ès egyetlen pillanat alatt ràjöttèl

hogy az idő nem lett volna elèg

bocsànatot kèrni minden vètkedèrd

Egy panasz nèlkül elvàgòdtàl a földön

ès egyetlen pillanat alatt ràjöttèl

hogy az èleted aznap fejeződött be

ès màr nincs visszafelè
 

Èn Ninettàm, màjusban kinyùlni
Ahhoz sok bàtorsàg kell, tùl sok 

Szèp Ninetta egyenest a pokolba

Tèlen inkàbb mentem volna

Ès mìg a bùza tèged hallgatott

kezedben puskàt markoltàl

szàdban szavakat szorìtottàl

tùl fagyosakat, hogy a napon olvadni tudjanak

Egy bùzamezőn alszol eltemetve

nem a ròzsa nem a tulipàn

mi àrok àrnyèkàbòl melletted virraszt

hanem ezer piros pipacs viràga