Ricordi sbocciavan le viole
con le nostre parole
"Non ci lasceremo mai, mai e poi mai",
vorrei dirti ora le stesse cose
ma come fan presto, amore, ad appassire le rose così per noi
l'amore che strappa i capelli è perduto ormai,
non resta che qualche svogliata carezza
e un po' di tenerezza.
E quando ti troverai in mano
quei fiori appassiti al sole
di un aprile ormai lontano, li rimpiangerai
ma sarà la prima che incontri per strada
che tu coprirai d'oro per un bacio mai dato, per un amore nuovo. E sarà la prima che incontri per strada
che tu coprirai d'oro per un bacio mai dato, per un amore nuovo.
Az elveszett szerelem dala
Emlékszel,
a mi szavainkkal nyíltak az ibolyák:
"Nem hagyjuk el soha egymást, soha de soha".
Most ugyanezt szeretném elmondani neked
de Szerelmem, amilyen gyorsan elhervadnak a rózsák,
így számunra...
A szerelem mely hajat tép, elveszett mára,
nem marad más mint néhány kedvetlen dédelgetés
és egy kevés gyengédség.
És mikor majd a kezedben találod
a virágokat, melyek elhervadtak a napon, egy immár távoli Áprilison,
visszasírod őket.
De az első, kivel találkozol az utcán
lesz kit arannyal halmozol el, egy soha nem adott csókért
egy új szerelemért.
És az első, kivel az utcán találkozol
lesz kit arannyal halmozol el, egy soha nem adott csókért
Nei quartieri dove il sole del buon Dio non dà i suoi
raggi
ha già troppi impegni per scaldar la gente d'altri
paraggi,
una bimba canta la canzone antica della donnaccia
quello che ancor non sai tu lo imparerai solo qui tra le mie
braccia.
E se alla sua età le difetterà la competenza
presto affinerà le capacità con l'esperienza
dove sono andati i tempi di una volta per Giunone
quando ci voleva per fare il mestiere anche un po' di
vocazione.
Una gamba qua, una gamba là, gonfi di vino
quattro pensionati mezzo avvelenati al tavolino
li troverai là, col tempo che fa, estate e inverno
a stratracannare a stramaledire le donne, il tempo ed il
governo.
Loro cercan là, la felicità dentro a un
bicchiere
per dimenticare d'esser stati presi per il sedere
ci sarà allegria anche in agonia col vino forte
porteran sul viso l'ombra di un sorriso tra le braccia della
morte.
Vecchio professore cosa vai cercando in quel portone
forse quella che sola ti può dare una lezione
quella che di giorno chiami con disprezzo pubblica moglie.
Quella che di notte stabilisce il prezzo alle tue voglie.
Tu la cercherai, tu la invocherai più di una
notte
ti alzerai disfatto rimandando tutto al ventisette
quando incasserai delapiderai mezza pensione
diecimila lire per sentirti dire "micio bello e
bamboccione".
Se ti inoltrerai lungo le calate dei vecchi moli
In quell'aria spessa carica di sale, gonfia di odori
lì ci troverai i ladri gli assassini e il tipo
strano
quello che ha venduto per tremila lire sua madre a un nano.
Se tu penserai, se giudicherai
da buon borghese
li condannerai a cinquemila anni più le spese
ma se capirai, se li cercherai fino in fondo
se non sono gigli son pur sempre figli
vittime di questo mondo.
Vezet minket De André a város (Genova) sötét zugaiba. Isten háta mögötti helyekre, hol még a Nap se süt. (Sugarai kiváltságos uraké). Bemutatja az itt élőket.
Egy kislány énekel egy hozzá nem illő dalt. Sorsa el van döntve; utcalánnyá lesz, a szükség diktál. Ezzel a jogtalan ítélettel (ki szabta ki és miért?) szemben áll az önként vállalás képe: régi idők kurtizánjait említi a költő, azokra gondol kik mesterségüket vágyból űzték.
Tovább haladva kisöregek, nyugdíjasok csoportját látjuk. Ők rendszeres ott töltik az idejüket az asztal körül, ha esik ha fúj. Mert ugye az unalom a kínok kínja (káros képek keringenek), hát összejönnek. Iddogálnak, talán kártyáznak is, közben szövegelnek, megy az idő, és nincsenek egyedül. Közben még mindig az Isten háta mögött vagyunk, meg sok más hát mögött is. Ott van még az állam háta, a társadalom háta, meg a rokonok hátai. Egy hegy hát mögött öntögetnek, körben ülve mosolyognak.
Hopp, ki surrant a kapualjba? Leckét vesz a tanító a mestertől. A nyugalmazott pedagógus életének értelmévé az üres örömök váltak, egyik nyugdíjtól a másikig evickél a mocsárban. Ki tudja miként került bele?
Előrébb haladván a mólóra jutunk. Bevándorlók, csavargók színhelye általában. De itt találni azokat a rettegett alakokat is: gyilkosok, rablók, akik a társadalomtól talán a leginkább elszigetelten élnek
E dal, amelyet 1962-ben, 22 évesen írt De André, szimbóluma az ő költői világának: a lezüllöttek, eltévelyedettek, nyomorultak irgalmas védelméről szól. "Mindig úgy gondoltam: Az erényben vajmi kevés az mi dicséretes, a
ballépésben vajmi kevés az mi vétkes."
A negyedekben ahol a Jóisten Napja, sugarait nem szórja
-már elég munkája van: hogy az urakat melegítse-,
egy kicsi lány a kéjhölgyek antik dalát énekli
-csakis a karjaimban tanulhatod meg azt amit még nem tudsz-.
És ha az ő korában, híján van a jártasságnak
tehetségét hamar tapasztalattal tökéletesíti majd.
Hol vannak már azok a régi idők,
mikor a mesterség gyakorlásához egy kis elhivatottság is kellett?
Beborozva, nekikeseredve, az asztalnál ül
nagyterpeszben négy nyugdíjas
ott találod őket télen-nyáron, állandóan
veszettül vedelni, elátkozni veszettül az asszonyokat, az időjárást, és a kormányt.
Ott keresik ők, benne a pohárban a boldogságot
hogy elfelejtsék: hülyére vették őket
az erős bortól, a bánatban is lesz öröm
halvány mosolyt visznek a halál karjaiba arcukon.
Öreg tanár úr, mit keresve mész a kapualjba
talán azt az egyetlent aki neked órát tud adni
azt akit nappal megvetve publikus feleségnek nevezel
azt aki éjjel a vágyaidhoz igazítja az árat.
Azt keresed, neki könyörögsz majd több éjjelen át
összetörten kelsz, mindent a hó végére halasztva,
mikor bezsebelsz, eltapsolsz majd egy sovány nyugdíjat
tízezer líráért hallhatod, mint mondják neked "szép cicuska, nagy babácska".
Ha tovább haladsz a régi mólók rakpartjai mentén
abban a sűrű, sóval, szagokkal teli levegőn,
találsz majd ott rablókat, gyilkosokat, és egy fura alakot
azt amelyik az anyját eladta három ezer líráért egy törpének.
Ha mintapolgárként
gondolkodsz és ítélsz,
ötezer évre, plusz a kiadásokra bünteted őket
ám ha a mélységekig kutatod őket, megérted
ha is nem liliomok, mégiscsak gyermekei,
áldozatai e világnak.
La chiamavano bocca di rosa
metteva l'amore, metteva l'amore,
la chiamavano bocca di rosa
metteva l'amore sopra ogni cosa.
Appena scese alla stazione
nel paesino di Sant'Ilario
tutti si accorsero con uno sguardo
che non si trattava di un missionario.
C'è chi l'amore lo fa per noia
chi se lo sceglie per professione
bocca di rosa né l'uno né l'altro
lei lo faceva per passione.
Ma la passione spesso conduce
a soddisfare le proprie voglie
senza indagare se il concupito
ha il cuore libero oppure ha moglie.
E fu così che da un giorno all'altro
bocca di rosa si tirò addosso
l'ira funesta delle cagnette
a cui aveva sottratto l'osso.
Ma le comari di un paesino
non brillano certo in iniziativa
le contromisure fino a quel punto
si limitavano all'invettiva.
Si sa che la gente dà buoni consigli
sentendosi come Gesù nel tempio,
si sa che la gente dà buoni consigli
se non può più dare cattivo esempio.
Così una vecchia mai stata moglie
senza mai figli, senza più voglie,
si prese la briga e di certo il gusto
di dare a tutte il consiglio giusto.
E rivolgendosi alle cornute
le apostrofò con parole argute:
"il furto d'amore sarà punito-
disse- dall'ordine costituito".
E quelle andarono dal commissario
e dissero senza parafrasare:
"quella schifosa ha già troppi clienti
più di un consorzio alimentare".
E arrivarono quattro gendarmi
con i pennacchi con i pennacchi
e arrivarono quattro gendarmi
con i pennacchi e con le armi.
Il cuore tenero non è una dote
di cui sian colmi i carabinieri
ma quella volta a prendere il treno
l'accompagnarono malvolentieri.
Alla stazione c'erano tutti
dal commissario al sagrestano
alla stazione c'erano tutti
con gli occhi rossi e il cappello in mano,
a salutare chi per un poco
senza pretese, senza pretese,
a salutare chi per un poco
portò l'amore nel paese.
C'era un cartello giallo
con una scritta nera
diceva "Addio bocca di rosa
con te se ne parte la primavera".
Ma una notizia un po' originale
non ha bisogno di alcun giornale
come una freccia dall'arco scocca
vola veloce di bocca in bocca.
E alla stazione successiva
molta più gente di quando partiva
chi mandò un bacio, chi gettò un fiore
chi si prenota per due ore.
Persino il parroco che non disprezza
fra un miserere e un'estrema unzione
il bene effimero della bellezza
la vuole accanto in processione.
E con la Vergine in prima fila
e bocca di rosa poco lontano
si porta a spasso per il paese
l'amore sacro e l'amor profano.
A "Bocca di rosa" De Andrè egyik legismertebb dala, megkockàztatom, minden olasz ismeri. 1967-ben jelent meg, a Volume I albumon. Úgy tudni a független nőt, aki mindenkit szeret, ès mindenki megszereti, Bocca di rosat, egy szőke isztriai nőről mintàzta, akivel rendkivüli èlmènye volt. A nő egy nap vàratlanul jelent meg èletèben, boldoggà tette őt ès önmagàt, majd bùcsùzott.
A zenèsz-költő nem mindennapi karatert alkotott e talàlkozòbòl.
A fordìtàs nagyon lassan ment. A versszakok olyan sorokbòl àllnak, amik amellett hogy kifejezőek, rövidek-rìmelnek-pörögnek. De magyarul sehogy se jött ki olyan frappànsra, hiàba akartam. Egyelőre feladtam, ès most jò döcögösen közzè teszem. A gyorsan pergő sorok mellett magàval ragadò a törtènet (a hallgatò kivàncsian vàrja mi lesz a fiatal nő sorsa), ès a nàpolyi tarantella ritmusa.
Hiàba az olasz szöveg, mègis sok olasz fèlreèrti. Bocca di rosa sokszor tèvesen prostituàltnak titulàlt. Fabrizio pedig mint profàn szeretetet nevezi meg ès ezt a fogalmat nehèz megèrteni, ezt a viselkedèst nehèz megemèszteni mind sok hallgatònak, mind a komaasszonyoknak a dalban. Életforma, èletszüksèglet szàmàra az örömszerzès magànak ès a partnernek. Mindenkit szeret, önzetlenül boldoggà tesz, ez az ő szenvedèlye, küldetèse.
Tartalom: A tùlàradò Bocca di rosa, szabad ès szenvedèlyes viselkedèsèvel, felborìtja Sant'Ilario falu monoton nyugalmàt. Hamar elnyerni a komaasszonyok antipàtiàjàt, kiknek fèrjuraik benne örömöt lelnek. A falu kèt szemben àllò rèszre oszlik, fèrfiakra ès nőkre. A fèrfiak dùskàlnak az boldogsàgban. Az assznyok kiket De Andrè "cagnette"-knek vagyis szukàknak nevez (ami az olaszban a rossz nőkre hasznàlandò negatìv jelző), dühösek az elragadott "csont" vègett. Egy vènkisasszonyhoz fordulnak tanàcsèrt, vagyis olyanhoz akineknek gőze sincs hogy lehet egy fèrjet visszszerezni. Ostoba tanàcsot ad, ki kell hìvni a hatòsàgokat ès elhurcoltatni azt az aljas szemèlyt. Jönnek is a zsandàrok ès elkìsèrik. A fèrfiak kisìrt szemmel, leemelt kalappal bùcsùztatjàk az àllomàson "azt ki rövid időre elhozta a szerelmet vidèkre". Bocca di rosanak, valamint indulàsànak hìre kèl ès a következő àllomàson ujjongva fogadjàk a fèrfiak, mèg a plèbànos is. A dal provokàlòn zàrul egy vallàsos körmenet jelenetèvel, ahol Bocca di rosa a plèbànos àltal invitàlva, a Szűzanya mellett halad.
Bocca di rosanak hìvtàk
szerelmet tàplàlt, szerelmet tàplàlt
Bocca di rosanak hìvtàk
szerelmet tàplàlt minden irànt.
Amint az àllomàson leszàllt
Sant' Ilario falujàban
màr rànèzèsből èszrevettèk
itt nem egy hittèrìtőről van szò.
Van ki unalombòl szerelmeskedik
valaki mint szakmàt vàlasztja
Bocca di rosa se nem ezèrt, se nem azèrt
ő passziòbòl csinàlta.
De a passziò gyakorta,
anèlkül hogy vizsgàlnà
a kiszemelt szabad-e vagy nős netàn
a maga vàgyai utàn jàr.
És ìgy lett, hogy egyik napròl a màsikra
Bocca di rosa magàra vonta
a szukàk vad dühèt,
amièrt a csontot tőluk ellpota.
De a komaasszonyok egy kis faluban
nem tűnnek ki persze ötletekkel
az ellenintèzkedèsek addig a pontig
heves szidalmazàsokra korlàtozòdtak.
Vilàgos hogy az emberk jò tanàcsot adnak
mint Jèzus a templomban ùgy èrezvèn magukat
vilàgos hogy az emberk jò tanàcsot adnak
ha màr rossz pèldàt mutatni nem tudnak.
Igy egy vènasszony ki nem volt sosem felesèg
nem voltak sosem gyerekei, nincsenek többè vàgyai
vette a fàradtsàgot s bizonyàra nem kedvtelen
hogy helyes tanàcsot adjon mind az összesnek.
És a felszarvazottakhoz fordulva
elmès szavakkal ràjuk kiabàlta:
a fennàllò àllamrend àltal
büntettetik a szerelem meglopàsa.
És azok a felügyelőhöz mentek
s azonnal mondtàk a lènyeget
tùl sok kliense van màr annak az aljasnak
több mint egy közèrt vàllaltnak.
Peperoncini rossi nel sole cocente
polvere sul viso e sul cappello
io e Maddalena all'occidente
abbiamo aperto i nostri occhi oltre il cancello
ho dato la chitarra al figlio del fornaio
per una pizza ed un fucile
la ricomprerò lungo il sentiero
e suonerò per Maddalena all'imbrunire.
Nun chiagne Maddalena Dio ci guarderà
e presto arriveremo a Durango
Stringimi Maddalena 'sto deserto finirà
tu potrai ballare o fandango
Dopo i templi aztechi e le rovine
le prime stelle sul Rio Grande
Di notte sogno il campanile
e il collo di Ramon pieno di sangue
Sono stato proprio io all'osteria
a premere le dita sul grilletto
Vieni mia Maddalena voliamo via
il cane abbaia quel che è fatto è fatto
Nun chiagne Maddalena Dio ci guarderà
e presto arriveremo a Durango
Stringimi Maddalena 'sto deserto finirà
tu potrai ballare o fandango
Alla corrida con tequila ghiacciata
vedremo il toreador toccare il cielo
All'ombra della tribuna antica
dove Villa applaudiva il rodeo
Il frate pregherà per il perdono
ci accoglierà nella missione
Avrò stivali nuovi un orecchino d'oro
e sotto il livello tu farai la comunione
La strada è lunga ma ne vedo la fine
arriveremo per il ballo
e Dio ci apparirà sulle colline
coi suoi occhi smeraldi di ramarro
Nun chiagne Maddalena Dio ci guarderà
e presto arriveremo a Durango
Stringimi Maddalena 'sto deserto finirà
tu potrai ballare o fandango
Che cosa è il colpo che ho sentito
ho nella schiena un dolore caldo
siediti qui trattieni il fiato
forse non sono stato troppo scaltro
Svelta Maddalena prendi il mio fucile
guarda dove è partito il lampo
miralo bene cercare di colpire
potremmo non vedere più Durango
Nun chiagne Maddalena Dio ci guarderà
e presto arriveremo a Durango
Stringimi Maddalena 'sto deserto finirà
tu potrai ballare o fandango
Bob Dylannel folytatom. Az Avventura a
Durango, de Andrè ès Massimo Bubola àtdolgozàsa olaszra az Romance in Durango
cìmű dalbòl. Zene Tony Mimms.
Egy mexikòi törtènete, ki miutàn megölt egy fèrfit, baràrnőjèvel
együtt, lovon szökik a sivatag felè. Nem derül ki hogy a gyilkossàg ùgymond “jogosan”
vagy igaztalanul törtènt (ő maga csupàn egy emlèkreszorìtkozik menekülès közben ”èn voltam az a
kocsmàban ki ràszorìtotta ujjàt a ravaszra”), mèg ha hivatkozik is egy
rèmàlmàra. Immàr ùgy van vele ”ami megtörtènt màr megtörtènt”. A törtènet valòszìnűleg egy banditàè, ki
hànykolòdik a bűn okozta lelkiismeret furdalàs ès a jövőbeli felszabadulàs utàni
vàgy között “az ùt hosszù, de làtom a vègèt”. Àlmodozik egy missziòròl, melyben
szerzetes könyörög neki bűnbocsànatèrt, ès ahol baràtnője “a dombokon” Isten
oltalma alatt a szent ostyàt fogadva àldozhat.
A menekülő gyengèden szereti nőjèt ès bàtorìtja hogy tartson
ki ès legyen hite Istenben. De az epilògus tragikusra fordul, mikor a fèrfit
hirtelen valaki hàtbalövi. Dylan a törtènet függőben hagyja, anèlkül hogy megtudnànk
ezeknek ketten sikerül-e megmenekülniük. Biztosan nem tudni a vègèt (“meglehet
hogy nem làtjuk meg Durangot”). Dylan, ki az angol szavakat spanyollal keverte a
dalban, èlèk kifejező erőhöz jutott, amit De Andrè ès Bubbola az olasz ès az
abruzzòi dialektus vegyìtèsèvel èrt el.
